A Machu Picchu esős évszakban

A sztori úgy kezdődött, hogy Limában végre lefoglaltuk a Machu Picchu belépőket egy hétre előre. Egy nappal később a heves esőzések miatt földcsuszamlások alakultak ki a hegyekben, és egy sárlavina elvitte a Machu Picchuhoz legközelebb levő település, Santa Teresa egyetlen hídját. A helyzet elég súlyos volt, emberek tűntek el a katasztrófában, az ár házakat is elmosott. Többféle hír terjengett, volt aki azt mondta, hogy csak vonattal lehet eljutni Aguas Calientesig (a MP lábánál levő turistaváros), ami alsó hangon kb. 200 USD lett volna kettőnknek Cuscóból, így ezt szerettük volna elkerülni. Egy nappal az időpont előtt megérkeztünk Cuscóba, de még mindig útlezárásokról lehetett hallani, és híd még mindig nem volt. Végül egy helyi túravezetőtől megtudtuk, hogy Santa Teresaig el tudunk menni autóval, ott a folyón át tudunk kelni egy kábeles-csigás szerkezet segítségével, és a túloldalt taxik/kisbuszok viszik tovább az embereket. Ez valamennyire megnyugtatott minket, így másnap reggel el is indultunk Santa Teresa felé, lesz ami lesz.

Szerencsére az út sokkal járhatóbb volt, mint gondoltuk, és teljesen száraz. Az utolsó szakasz földút volt, gyönyörű hegyvidéken keresztül. Santa Teresában aztán kérdezősködtünk kicsit, de a hírek igazak voltak, tényleg nem volt híd. Oké, akkor hol tegyük le a kocsit? A rendőrök szerint nincs őrzött parkoló a faluban. A beszélgetést hallva gyorsan két helyi nő kezdett parkolót ajánlani, egymás alá licitálva, így ez is megoldódott 🙂 Akkor irány a folyó! Ekkor már 4 óra körül jártunk, és még várt ránk egy kétórás séta a sínek mellett Aguas Calientesig. Az átkeléssel szerencsénk volt, épp aznap reggel fejezték be a gyalogos hidat a helyiek, így a kábeles móka elmaradt 🙂 A túloldalt egy gyors alkudozás a taxisokkal, és már úton is voltunk a Hidroelectrica vasútállomásig.

Úton a Machu Picchu felé
A bizonyos gyaloghíd

Innen már sima volt az út, egy könnyű kétórás séta után elértük Aguas Calientest. Becsekkoltunk a hostelbe, amit pár nappal azelőtt bookingon foglaltunk, majd a recepciós kinyomtatta nekünk másnapra a jegyeket. Gyors kaja, forró zuhany és irány az ágy, hiszen másnap fél ötkor terveztünk indulni.

HIdroelectrica-Aguas Calientes
A Hidroelectrica – Aguas Calientes távot a sínek mellett gyalog meg lehet tenni teljesen ingyen

Hajnalban aztán arra ébredtünk, hogy szakad az eső. Nem volt mit tenni, esőkabát fel, és indulás! Páran sétáltak már rajtunk kívül az utcán, illetve a buszsofőrök is szedelőzködtek már. Az első jegyellenőrző pont a városon kívül, a túraútvonal alján van és ötkor nyit. Lecsekkolták a jegyünket és az útlevelet, majd elkezdtünk felkapaszkodni a hegyre. A túraösvény jól kiépített, nagy kőlépcsőkkel van kirakva, helyenként elég meredek. Mikor a fejlámpám fénye beleveszett a sötétbe és a kabátom kezdett átázni, akkor azért elgondolkoztam, hogy mit is keresünk itt. De a fejenként 12 dolláros buszjegy a hegyre fel kb. 3 napi kajánknak az ára lett volna, ami elég meggyőző érv volt, és amúgyis rég túráztunk.

Mire felértünk, már kezdett derengeni az ég alja. A felhőktől persze nem sokat láttunk, de érzékeltük, hogy világosodik. Fent újabb beléptetőkapu és útlevélellenőrzés következett, majd végre beléphettünk az inkák egykori városába. Az élmény, hogy aznap az első látogatók között pillantottuk meg a romokat, minden fáradtságot megért. Ebben a korai időpontban nem volt még sok turista.

Machu Picchu romváros kora reggel
A Machu Picchu kora reggel még turisták nélkül, felhőkbe burkolózva

Néhány fotó és gyors körülnézés után elindultunk a Wayna Picchu, a romok fölé magasodó hegycsúcs felé, ide 7-re szólt a jegyünk. Ha lehet, ez még meredekebb volt, mint az előző túra, de mire felértünk, elállt az eső. Bár felhős volt még az ég, de láttuk a körülöttünk levő hatalmas hegyeket és az alattunk kanyargó folyót, gyönyörű a látvány fentről. Jó időben a Machu Picchu is láthatóvá válik fentről.

Kilátás a Wayna Picchuról
Kilátás a Wayna Picchuról

Fontos: ha a Wayna Picchura is veszel jegyet, akkor egyszer kimehetsz a helyszínről és újra visszaléphetsz a bejáraton át. Mivel a romok között egyirányú ösvények vannak kijelölve – és ezt általában be is tartatják az őrök – nem lehet visszafordulni. Mi már majdnem a kijáratnál voltunk, amikor vissza akartunk menni az egyik részre, amit nem láttunk, ekkor szóltak, hogy nem lehet, menjünk ki és jöjjünk vissza. És tényleg működött.

Viszont 9-10 körül már annyira sok volta turista, hogy ez kicsit rontott az élményen. Bár vannak kijelölt helyek a fotózkodásra, sokan megállnak az ösvényen is, így sok helyen kerülgetni kell az embereket, így ajánlott inkább korán érkezni.

A Machu Picchu jegyek elérhetősége változò, van aki csak Cuscóban vette meg, és kapott is 3 napra előre, de a kora reggeli helyek gyorsan fogynak. Vasárnap a helyieknek ingyenes a belépés, így tömegre lehet számítani. Érdemes előre megnézni a hivatalos honlapon. Nemzetközi ISIC diákigazolványt elfogadnak 25 éves korig, de a diákjegyet nem lehet online megvenni.

Aguas Calientes egyébként szinte csak hostelekből és túlárazott étteremekből áll, nem érdemes rá sok időt szánni. Nevét egy meleg vizű fürdőről kapta, mi ezt kihagytuk.

Visszafele aztán szintén a sínek mellett sétáltunk, majd visszataxiztunk a hídig, Santa Teresától pedig már újra autóval indultunk vissza Cuscóba.

Összességében tényleg egy életreszóló élmény a Machu Picchu. Tényleg olyan, mint a képeken. Bár drága, de szerintem nem érdemes kihagyni. Remekül teljesíthető saját szervezéssel, de Cuscóból rengeteg opció van szervezett kirándulásokra is. Talán kevesebben vannak esős évszakban, de útlezárások előfordulhatnak, így aki biztosra akar menni, annak ajánlott inkább a száraz évszakban ideutazni.

Ezt olvastad már? Hogyan vegyünk autót Dél-Amerikában?